Finnország III
Harmadszor Finnországban
Finnország III
Július harmadik hétvégéjén a finnországi Raisióban rendezték meg az offroad trial Európa-bajnokságát, az úgynevezett Eurotrialt.
Amikor úgy döntöttünk, hogy mi is részt veszünk a versenyen, mindent meg kellett terveznünk és fel kellett készítenünk a technikát. Az indulást erre a napra terveztük: hétfő 7. 7. Úgy terveztük meg az utat, hogy nyolc nap alatt kényelmesen megérkezzünk a 3 600 kilométerrelévő depóba.
Az indulás a tervek szerint sikerült, és este, nagyjából 640 kilométerután a németországi Rostockban vártunk a behajózásra. Az első komppal a három közül átjutottunk Svédországba, onnan pedig észak felé, a Botteni-öböl mentén folytattuk utunkat Finnországba. Egy hét svéd és finn országúti, illetve autópályás utazás után gond nélkül megérkeztünk a depóba. A depó és a versenypálya Raisio városától körülbelül öt percnyi autóútra volt. A hosszú út után örömmel fogadtuk a szerdát szabadnapként. A csapatok elkezdték szemügyre venni a versenytársak autóit, és arra is jutott idő, hogy felfedezzük a versenyszakaszokat, amelyeken a szervezők még dolgoztak.
Csütörtök
A verseny tulajdonképpen csütörtökön kezdődött a technikai átvételekkel, amelyekre az elsők között érkeztünk. A depóból való indulás váratlanul drámaira sikerült: nem tudtuk beindítani a versenyautót. Tíz perc elteltével a németországi eső által megrongált kapcsoló cseréjével megoldódott a probléma, így időben odaértünk az átvételre.
A technikai átvételek során a versenybírók ellenőrzik a versenyautók állapotát. Az autóknak meg kell felelniük az adott kategóriára vonatkozó műszaki és biztonsági előírásoknak. Mi kifogástalanul átmentünk. A másik két cseh csapatnak csak apróságokon kellett igazítania, és ők is megfeleltek.
Péntek
A program egy teszttriallal folytatódott, amelyen a csapatok kipróbálhatták, hogyan viselkednek a speciáljaik a helyi sziklákon. Este felvonulás következett a csapatok bemutatásával, majd ünnepélyes megnyitó, vacsora és egy helyi zenekar koncertje.
A rajt előtt a csapatok sorsolással döntötték el, hogy szombaton és vasárnap a tíz szekció közül melyikben kezdenek. Így a szervezők közel száz csapatot osztottak el. Mi a kilences számú szekciót húztuk, és nagyon tartottunk a hármas kaputól: egy nagy, ferde sziklatömb várt ránk, amelyről egyenesen a sziklára kellett felhajtani.
Szombat
A versenyzés reggel nyolc órakorkezdődött. Az első szekcióba második prototípusként hajtottunk be. Az autó tökéletesen működött a sziklákon, az útvonalat pedig szokás szerint jól felmértük. A rettegett kapun való felhajtást is teljesítettük, a pókunkkal minden gond nélkül. Jól indult a nap.
A további szekciókat aszerint választhattuk ki, hogy hol lehetett haladni, és hol nem volt sor. Másodiknak a tízes számú szekciót választottuk. A második kapunál probléma adódott: előttünk felborult ott a másik cseh prototípus, és a szekciót lezárták. Nekünk is meggyűlt a bajunk a kapuval, de sikerült talpon maradnunk. A versenybíró azzal állította le a menetünket, hogy lejárt az idő. Ez komoly hátrányt okozott nekünk, de nem fellebbezhettünk, mert a kapu leküzdésére tett egyik próbálkozásunk során leestek a stoppert tartó óráink, így rá kellett hagyatkoznunk.
A következő hat nehéz szekciót nagyon jól teljesítettük, bár a sebességváltó időnként rakoncátlankodott. Ellenőriztünk rajta mindent, amit lehetett: a csatlakozókat, az olajat és a rudazatot is. Úgy tűnt, hogy a meleg napokon túlmelegszik. Befejeztük a szombati versenyt, és elkezdtük kitalálni, mit tegyünk vele vasárnap.
Vasárnap
Másnap a szervezők valamivel nehezebbé tették a pályát. Néhány kaput megfordítottak, másokat pedig az előre kifúrt lyukakba állítottak át. Az első vasárnapi szekciónk ismét jól sikerült. Aztán következett a tízes szekció és a probléma a harmadik kapunál. A sebességváltóval kapcsolatos gondok miatt sem tudtunk végigmenni rajta.
Ezután Roman lába elé tettünk egy akkumulátoros ventilátort, és menet közben is hűtöttük a sebességváltót. A következő szekciókban időnként kiugrott a sebesség, de nagyszerűen, megfontoltan és hiba nélkül mentünk. Az autóval hihetetlen sziklákat és köveket küzdöttünk le egészen az utolsó kapuig. Amikor egy függőleges falon hajtottunk fel, az autó elkezdett átbillenni, mi pedig megpróbáltunk hátramenetbe kapcsolni, de nem volt hátramenet… Hosszú pillanatok teltek el, mire az autó a tetejére borult. Ezzel véget ért a szereplésünk. Senkinek sem esett baja, és az autó sem sérült meg.
Ennek ellenére ismét bekerültünk a tíz legjobb európai csapat közé a legnehezebb, Prototípus kategóriában. Este az eredmények összesítése után került sor a legjobb csapatok ünnepélyes díjátadására és a verseny lezárására.
Mindent becsomagoltunk, felpakoltunk, és a hazafelé vezető úton egy rövidebb útvonalat választottunk. Egy hosszú kompút várt ránk Stockholmig, utána pedig 800 kilométer megtétele után elértük a következő, valamivel rövidebb kompot, amellyel a németországi Rostockba jutottunk. Onnan már csak egy rövid út várt ránk hazáig. Három hét alatt összesen 5 000 kilométert tettünk meg, és három kompotvettünk igénybe.
Természetesen mindenki a lehető legjobb helyezést szeretné elérni, és mi is mindent megtettünk, hogy jobb eredményt érjünk el. Ezúttal „csak” a tizedik helyet szereztük meg, de nem vallottunk szégyent, és ismét meggyőződtünk róla, hogy tartjuk a lépést Európa legjobbjaival.
Köszönetnyilvánítás
Köszönjük családjainknak a türelmüket. Köszönjük támogatóinknak és partnereinknek is a támogatást, valamint a lehetőséget, hogy részt vehettünk egy ilyen versenyen.
Köszönjük, és örömmel látjuk Önöket valamelyik bratronicei versenyünkön vagy más hazai bajnoki futamon.
Pavel és Roman
Képekben.
Fényképek: 21